Sült szárított hal néz ki, egyszerű. Tény, hogy a különböző típusú szárított halak saját jellemzői. Ezeket másképp kell kezelni a főzési folyamat során, teljes játékot kell adni a jellemzőiknek, és maximálisan maximalizálniuk kell eredeti ízüket. Ez kicsi A különbség a fehér és a séf között. A mindennapi életünkben általánosan használt kis halak a következők: szárított ezüsthal, tűzben sült hal, szárított petrel hal, füstölt hal és így tovább.
A közvetlen szárítás a friss halak lecsapolására és a napon történő közvetlen szárításra vagy egy speciális sütőben magas hőmérsékleten történő sütésre utal. Általában az ezt a módszert alkalmazó halárvák különösen kicsik és nagy mennyiségben. A magas munkaerőköltség és a korlátozott friss tartás idáig való szorító idő miatt nincs idő a zsigerek eltávolításának megfontolására, és a vastag vonalfeldolgozási módszert is elfogadják. Az íze az ilyen típusú kis hal átlagos, és gyakran kíséri halszag, amikor eszik.
Pácoljuk a bébi halat sóval több mint 3 órán át, majd szárítsuk meg a napon, vagy süssük a sütőben. Ez a módszer két esetből áll: az egyik az, hogy távolítsa el a belső szervek a friss kis hal lárvák a hasán keresztül, majd pácolt megfelelő mennyiségű sót és egy kis fehérbort több órán át, majd levegőn száraz. Másodszor, a hosszú tárolási idő vagy a magas hőmérséklet miatt a kis halak frissessége jelentősen csökkent, és még enyhe szag keletkezett. A hasát kellett használniuk, hogy eltávolítsák a belső szerveket, és sóval és fehérborral pácolták fertőtlenítésre. A szárított hal az első esetben természetesen finom, és a szárított hal készült a második esetben tényleg nem gratulált. Nem számít, hogyan dolgozzák fel később, nehéz fedezni a rothadt szagot.