Az Egyesült Államok egyik legnagyobb természetes tava idén 170 éves mélypontot ér el, és a szárazság csak ront a helyzeten. Ahogy a Nagy Sós-tó zsugorodik, a helyi vadon élő állatokra, a vállalkozásokra és a levegő minőségére is hatással van.
A Nagy Sóstó ezüstkék vize a Utah-sivatagban terpeszkedik, és a történelem nagy részében Delaware méretű területet borított be. A Mississippi folyótól nyugatra fekvő legnagyobb természetes tó azonban évek óta zsugorodik. Az amerikai nyugatot sújtó szárazság pedig az idei évet a legrosszabbbá teheti.
A apadó víz már a tótól függő több millió madár közé tartozó pelikánok fészkelőhelyét is érinti. Vitorlásokat emeltek ki a vízből, hogy ne ragadjanak bele a sárba. A kiszáradt tómeder kitettsége arzén{2}}port juttathat a levegőbe, amelyet milliók lélegeznek be.
"Sokan beszéltünk már a tóról, mint egy vízkőről" - mondta Lynn de Freitas, a Friends of the Great Salt Lake ügyvezető igazgatója.
Nagy Sóstó
A tó vízszintje idén várhatóan 170 éves mélypontot ér el. Ez akkor következik be, amikor a szárazság miatt az Egyesült Államok nyugati része brutális erdőtüzekre készül, és megbirkózik az amúgy is alacsony víztározókkal. Spencer Cox, Utah-i kormányzó, republikánus, könyörgött az embereknek, hogy csökkentsék a pázsit öntözését, és "imádkozzanak esőért".
A Nagy Sóstó számára azonban ez csak a legújabb kihívás. Az emberek évek óta a tóba ömlő folyók vizét terelték a növények öntözésére és az otthonok ellátására. Mivel a tó sekély – a legmélyebb pontján körülbelül 35 láb –, a kevesebb víz gyorsan visszahúzódó partvonalat jelent.
A megmaradt víz Utah északi részén húzódik, egyik végén autópályák, a másikon távoli szárazföldek találhatók. Egy régen bezárt üdülőhely egykor napozókat vonzott, akik parafaként lebegtek az extra sós vizekben. A parttól egykor egy gyors sétával elérhető piknikasztalok most 10 perces sétával elérhetők.
A 91 éves Robert Atkinson emlékszik arra az üdülőhelyre és a súlytalanság érzésére a vízben. Amikor idén visszatért, hogy motoros siklóernyővel átrepüljön a tó felett, megváltozottnak találta.
"Sokkal sekélyebb, mint amire számítottam volna" - mondta.
A hullámokat száraz, kavicsos tómeder váltotta fel, amely 750 négyzetmérföldre nőtt. Kevin Perry, a Utahi Egyetem légkörkutatója szerint a szelek felverhetik a port a száraz tómederből, amelyet természetesen előforduló arzénnal borítanak.
Egy olyan régión fúj keresztül, ahol már most is az ország legszennyezettebb téli levegője van, mert a szezonális földrajzi viszonyok miatt a hegyek között csapdába esik a szennyezés.
Mr. Perry figyelmeztet, hogy mi történt a kaliforniai Owens Lake-nél, amelyet szárazra pumpáltak, hogy táplálják a szomjas Los Angeles-t, és egy portálat hoztak létre, amelynek eltakarítása több millió dollárba került. A Nagy Sóstó sokkal nagyobb, és közelebb van egy lakott területhez, mondta Mr. Perry.
Szerencsére a utahi óriási tó medrének nagy részén van egy kéreg, amely megnehezíti a por befújását. Mr. Perry azt kutatja, hogy meddig marad fenn a védőkéreg, és mennyire veszélyes lehet a talaj arzénje az emberekre.
Magas sótartalma miatt kevés állat tud életben maradni a Nagy Sós-tóban. Ennek eredményeként csak mikroszkopikus méretű élőlények és más kis állatok élnek a tó vizében.
Az idei év különösen sivár lesz. Utah az ország egyik legszárazabb állama, és a víz nagy része havazásból származik. Tavaly télen a hótakaró a szokásosnál alacsonyabb volt, a talaj pedig száraz volt, ami azt jelenti, hogy a hegyekről lefolyó olvadt hó nagy része a talajba ázott.
A legtöbb évben a Nagy Sóstó akár 2 métert is megtesz a tavaszi lefolyástól. Idén csak 6 hüvelyk volt, mondta Mr. Perry.
"Soha nem volt még olyan alacsony áprilisi tószintünk, mint idén" - mondta.
A kitettebb tómeder azt is jelenti, hogy többen merészkedtek a kéregre, beleértve a terepjárókat is, amelyek{0}}károsítják azt – mondta Laura Vernon, a Great Salt Lake koordinátora.
"Minél tovább tart a szárazság, annál több lesz a sókéreg mállottsága, és több por kerül a levegőbe, mert kevesebb a védő kéregréteg" - mondta.
McKenzie Skiles, a Utahi Egyetem hóhidrológusa kutatása szerint a kavargó por felgyorsíthatja a utahi hó olvadását is. Tanulmánya kimutatta, hogy az egyik viharból származó por annyira sötétebbé tette a havat, hogy a vártnál egy héttel korábban elolvadt. Noha a por nagy része más forrásokból származott, a száraz tómeder terjeszkedése aggodalmakat vet fel az állam milliárdos -dolláros síiparában bekövetkezett változások miatt.
„Senki sem akar piszkos havat síelni” – mondta.
Míg a tó hatalmas vize a sós garnélarák kivételével a legtöbb élőlény számára túl sós, az olyan tengerészek számára, mint Marilyn Ross, ez egy nyugodt paradicsom a távoli csúcsok panorámájával.
"Kiszállsz erre a tóra, és jobb, mint pszichiáterhez menni, ez tényleg nagyon megnyugtató" - mondta.
Idén azonban a Promiscuous nevű kis piros csónakot, amelyen férjével több mint 20 éve vitorláztak, egy hatalmas daruval emelték ki a vízből, éppen a szezon kezdetekor. A rekordalacsony tószintek várhatóan a sárban ragadnak, nem pedig a hullámokon. Az alacsony vízállás évek óta zárva tartja a másik fő kikötőt.
A Great Salt Lake vízszintje 11 lábbal csökkent az elmúlt évtizedben. Ez az Antilop-sziget északi csücskében található kikötő körülbelül egy évtizede vált megközelíthetetlenné
"Néhány ember nem gondolja, hogy valaha is vissza fogunk tudni lépni" - mondta Ms. Ross.
A sós garnélarák 57 millió dolláros halélelmiszer-ipart támogat Utah-ban, de az elkövetkező években a kevesebb víz sótartalma túl magas lesz ahhoz, hogy még ezek az apró lények is túléljenek.
"Valóban kritikus időszakhoz érkezünk a Great Salt Lake számára" - mondta Jaimi Butler, a Salt Lake City-i Westminster College Great Salt Lake Intézetének koordinátora.
Az amerikai fehér pelikánt tanulmányozza, amely Észak-Amerika egyik legnagyobb madara.
Nagy sós tó 2021-ben
A Gunnison-szigetre özönlenek, a tó egy távoli előőrsére, ahol a madárpopuláció 20%-a fészkel, a hím és nőstény madarak pedig együttműködnek, hogy mindig egy figyelje a tojásokat.
– Anya horgászni megy, apa pedig a fészekben marad – mondta Ms. Butler.
A tószintek zuhanása azonban egy szárazföldi hidat tárt fel a szigetre, lehetővé téve a rókák és prérifarkasok számára, hogy rágcsálókra és más élelmiszerekre vadászhassanak. A tevékenység megijeszti a csendes helyhez szokott félénk madarakat a fiókák felneveléséhez, ezért elmenekülnek a fészkekből, így a tojásokat és a madárbébiket a sirályok megehetik.
A pelikánok nem az egyetlen madarak, amelyek a tótól függenek. Sok faj számára ez egy megállóhely a déli útjuk során, ahol táplálkozhatnak.
A Utah Állami Egyetem tanulmánya szerint a tó szintjének fenntartásához 30%-kal kellene csökkenteni a víz elvezetését a belefolyó folyókból. Az ország leggyorsabban-növekvő népességű államában azonban a probléma megoldásához jelentős változásra van szükség a vízelosztásban és a tó megítélésében, amely helyenként erős szagú a tisztított szennyvíz, és több milliárd sólegynek ad otthont.
"Sok ember úgy gondolja, hogy minden csepp, ami a Nagy Sóstóba kerül, kárba veszett" - mondta Mr. Perry. "Ez az a perspektíva, amin próbálok változtatni. A tónak is vannak szükségletei. És ezeket nem elégítik ki."
A történetről az Associated Press számolt be.