A Nagy Sóstó az elmúlt évben országos híradásokat kapott, mivel a szokásos kapacitásának felére zsugorodott, és fennáll a kiszáradásának valós lehetősége. A történetek rámutatnak arra a lehetséges ökológiai katasztrófára, amelyet egy tó nélküli Salt Lake City okozhat. Az egyik szempont, amelyről nem sokat beszéltek, az aztömegessós garnélarák ipar. Ha nem is tudná, hogy létezik ez az iparág, és nem is tudta volna, hogy halászok vannak a Nagy Sóstavon, akkor nincs egyedül.

Először is, hogyan lehet egy állat olyan hosszú, mint egy gyermek miniatűrje; egy rákfélét, amely nem tud tisztességes garnélarákkoktélt készíteni egy egér számára,tömegesipar?

Kiderült, hogy a hajdani férfiakkal ellentétben, akik értékes olajukért halászták a hatalmas bálnákat a Baering-egyenesben, a sósvizes halászok ritka fajtája azoknak, akik a Nagy Sós-tó sós vizén szigonyozzák az apró garnélarákokat – valójában nem a szigonyokat, hanem a nagyon finom hálókat találták a leghatékonyabb elkapóeszköznek. Ennek ellenére a művészek és a filmesek elképzelték, milyen pusztítást végezhet egy óriási sós rák Salt Lake Cityben.

Évente 30 millió font nyers sós garnélarákot takarítanak be a Nagy Sóstóból. De valójában nem a garnélaráknak, hanem a cisztáknak (vagy tojásoknak) van jelentős értéke. Bőséges lipidtartalmuk és zsírsavaik miatt a ciszták vagy az arémiák ideálisak a hal- és garnélarákkeltetők számára, ami évi 67 millió dollárt termel az iparban. A GSL biztosítja a világ legnagyobb egyedi artémiaforrását, jelenleg a világ össztermelésének mintegy 45%-át. Soha nem találtak hatékony mesterséges helyettesítőt az artémia számára.

Sós garnélarák tojás betakarítása a Nagy Sóstavon

Ki keres pénzt sós lében garnélarákból a Nagy Sóstónál?

Noha számos sós garnélarákgyártó cég létezik, az évi 10 000 dollár kifizetése lehetővé teszi az artémia betakarítását októbertől januárig. Csupán két cég: az Ocean Star International és a Great Salt Lake Artemia sarkallja a betakarítás és feldolgozás piacát. Az Ocean Star tulajdonosa egy Simon Goe nevű kínai bevándorló, aki egy táplálék-kiegészítő céggel is rendelkezik, ő a legnagyobb földtulajdonos a utahi Snowville-ben, és Mike Lee szenátor kampányban is jelentős közreműködője. Noha huszonegy engedélyes és (szövetkezeti tulajdonos) van, ők egy titkos társaság, nem árulnak el sokat iparágukról vagy működésükről, ami most váratlan reflektorfénybe került, és az országos média figyelmét is felkelti.

Közel egy tucat, a DNR honlapján felsorolt ​​engedéllyel rendelkező személyhez fordultunk, és szinte mindegyikük azt mondja: „Beszélj Don Leonarddal”. A Utah Artemia Egyesület elnöke. Az engedélyesek nevei a DNR honlapján szerepelnek, köztük az Eccles család és a Galivan család is. Az engedéllyel rendelkezők többsége ténylegesen nem vesz részt a halászatban vagy a műveletekben. A legtöbbjük inkább a GSL Artemia Co{4}}részvényeseinek tűnik. És úgy tűnik, hogy mindössze három társaság halászik a vizeken. De a halászat nem a legpontosabb módja a sós garnélarák leírásának, sokkal inkább az apró tojások bekerítésének és behálózásának folyamata. Annak ellenére, hogy a vándorló madárpopulációk legfontosabb táplálékforrásának begyűjtése miatt a környezetvédők megkérdőjelezik az erőfeszítéseket, léteznek gondos megfigyelési rendszerek.

A sósvíz-populációt és a teljes ökoszisztémát a utahi DWR (Division of Wildlife Resources) gondosan ellenőrzi. Ez az ügynökség kiváló munkát végzett a halászat hosszú távú fenntarthatóságának megőrzésében{0}}, így a szűkös erőforrások tekintetében a világ legjobbja lett.

A Nagy Sóstó ökológiai nem énekelt hősei

A sós garnélarák fontos táplálékforrást jelent évente 330 különböző fajhoz tartozó több mint tizenegy millió vándormadár számára, akik a Nagy Sóstónál pihennek és feltöltődnek, hogy az Egyesült Államokon átívelő hosszú utazásaik során szüneteljenek az etetéskor.

A sós garnélarák és a sós legyek biztosítják a vándorló madarak, például pelikánok, íbisz, kócsagok, gémek és füles vöcsök (a leginkább mindenütt előforduló) számára azt a nagyon kritikus fehérje-üzemanyagot, amelyre szükségük van a hosszú út megtételéhez, mielőtt elérnék gazdag táplálkozási területeiket a Csendes-óceán és a Mexikói-öböl mentén. Ha a sós garnélarák eltűnne, kevesebb madár tudna megtenni az utat.

A Nagy Sóstó ökológiai nem énekelt hősei --- SÓS RÁK

Sok környezetvédő azzal érvel, hogy Utah politikai vezetői kudarcot vallottak a Nagy Sóstó és legapróbb lakóinak védelmében. Mind a belvízi kikötő, mind az új Utah állam börtönének fejlesztése a tópart közelében épült, ami több millió dolláros extra finanszírozást igényel a szúnyoggyérítéshez. A szúnyogcsillapítás lényegében a szúnyoglárvák füstöléséből áll, megölve a meg nem született szúnyogokat, mielőtt kikelnének.

Míg végeztek néhány tanulmányt a piretroidok és a szerves foszfátok általános hatásáról, a légi rovarölő szerek bizonyosan nem tesznek jót a tó kis élőlényeinek, köztük a sós garnélaráknak és az artémiának. Ezek az állatok kölcsönösen függő vagy szinergikus kapcsolatban állnak a sólegyekkel és szúnyogokkal, valamint a velük táplálkozó vándormadarakkal. Bonyodalmak és problémák továbbra is fennállnak a sós garnélarák esetében, ha a tóparti fejlesztési projektek folytatódnak. Csak a közelmúltat ​​kell megvizsgálnunk, hogy meglássuk, milyen könnyen lehetnek a fejlesztési projektek súlyos káros következményekkel a tóbiológiára és ökológiára nézve.

A Lucin Cutoff rejtély

1904-ben épült, Ogdentől nyugatra, a Lucin Cutoff lehetővé teszi a vonatok átkelését a GSL-n a utahi Lucinba. 1950-ben a fahidat szikla- és útalapú földhídra cserélték, ami kettéválasztotta a tavat. Ez jelentősen megnövelte a tó északi-végének sótartalmát. A hatás jól látható: az új, eltérő ökológiából: az út északi oldalán a víz vörös, míg a déli oldalon zöld. Ez annak köszönhető, hogy az algák különféle sótartalmakban virágoznak. A magasabb sótartalom csökkenti a sós garnélarák populációit, mivel több energiára van szükségük a túléléshez. Bár a politikusok és a környezetvédők egyetértenek, ez a fejlemény hiba volt, de attól tartanak, mi történne, ha a két részt ismét egyesítenék, növelve a sótartalmat a tó déli végén, különösen akkor, ha a vízszint történelmi mélyponton van. Erőfeszítéseket tettek a döntés környezeti hatásainak mérséklésére, és sok ötlet van terítéken, a lényeg az, hogy ha nem tesznek rendkívül körültekintő intézkedéseket, a vízszint-emelés ötletei – beleértve egy 700 mérföldes csővezetéket a Csendes-óceánból – minden bizonnyal nem kívánt következményekkel járnak a sajátos és egyedülálló GSL-ökológiára nézve.

Nagy sóstó artémia betakarítás

Ami a sós garnélarák-iparosokat illeti, csak Teri Potter az INVE Aquaculture-től volt hajlandó beszélni velünk. Elmondta, hogy az iparág érdekelt felei nagyon aggódnak a tó kiszáradása miatt, és pusztító lenne, ha a tó kiszáradna. Hozzátette, hogy az óceánból bevezetett víz nem helyettesítené a Nagy Sóstó egyedülálló ökológiáját, mivel az óceán víz sótartalma sokkal alacsonyabb, mint a Nagy Sóstóé.